Szerda este egy rendhagyó előadásra került sor a sárhidai iskola könyvtárában. Dr. Szinku Mihály zalatárnoki állatorvos és Révész Erzsébet a sárhidai gyökerekkel rendelkező jelenleg Szentkozmadombján élő kultúrmunkás közösen tartott előadást a Deák családról, különös tekintettel Deák Ferenc, a haza bölcsének életútját elemezve.

http://zalaihirlap.hu/helyi_hirhalo-sarhida/20100423_deak_csaladrol

 

Szerző: Családfakutató  2010.05.06. 20:26 Szólj hozzá!

Kik vagyunk, kik a rokonaink, honnan jöttünk? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a Vasi Szemle Történelmünk kezdetei című tematikus száma, ami pillanatnyilag a legjobb tudományos összefoglalója a sokakat izgató problémának. A folyóiratot április 7-én mutatták be Budapesten, a Néprajzi Múzeumban.

http://www.vasnepe.hu/hetvege/20100410_magyar__beszelo__ember

Szerző: Családfakutató  2010.05.06. 20:25 Szólj hozzá!

Tejcukor-érzékenységben szenvedtek a vadászó-gyűjtögető közösségek, amelyek négyezer évvel ezelőtt népesítették be Skandinávia déli részét - állítják svéd genetikusok. Ebből a tényből valószínűleg az következik, hogy a mostani népesség későbbi bevándorlók leszármazottja.
A laktóz (tejcukor) összetett cukor, amelyet a laktáz nevű enzim alakít át egyszerű cukrokká, glükózzá és galaktózzá, utóbbiak a bélfalon keresztül jutnak a véráramba.

Az enzim teljes vagy részleges hiánya tejcukor-érzékenységet (laktóz-intoleranciát) okoz: a laktóz nem emésztődik meg, nem szívódik fel, ozmotikus potenciálja miatt vizet szív a bélbe, és krónikus hasmenést okoz.

Az Uppsalai Egyetem és a Stockholmi Egyetem által elvégzett genetikai vizsgálatok szignifikáns különbségre derítettek fényt a vadászó-gyűjtögetők és a mai skandináv népesség között bizonyos DNS-szekvenciák vonatkozásában, amelyeket általában a tejcukor felnőttkori emészthetőségének képességével társítanak - számoltak be a BMC Evolutionary Biology című tudományos szaklapban. Az írást az EurekAlert tudományos hírportál ismertette.

A kutatók szerint a DNS-beli különbözőségeket kétféle módon lehet magyarázni. Az egyik lehetőség, hogy ezeket a különbözőségeket egy erőteljes természetes kiválasztódási folyamat eredményezte: a kőkorszakbéli vadász-gyűjtögető népesség génjei elvesztek a hatalmas előnyért cserébe, amelyet a tej emésztésének képessége jelentett Európában a történelem előtti időkben. E képesség a mezőgazdasági termelés kialakulásával párhuzamosan fejlődött ki.

A valószínűbb magyarázat azonban, hogy a mai skandináv népesség nem a kőkorszaki vadászó-gyűjtögetők, hanem későbbi bevándorlók leszármazottja.

Forrás: Inforadio.hu

Szerző: Családfakutató  2010.04.18. 19:22 Szólj hozzá!

"Különleges kapcsolat fűz Magyarországhoz, hiszen egy-harmincketted részben magam is büszkén magyarnak vallhatom magam ük-ük-üknagyanyám, Rhédey grófnő révén" - mondta a walesi herceg. A rokonságról itt olvashat bővebben:
Szerző: Családfakutató  2010.03.18. 08:54 Szólj hozzá!

A BBC 2008. augusztus 8-án hírül adta (http://news.bbc.co.uk/2/hi/7547148.stm), hogy egy 84 éves nigériai férfinak 86 felesége és legalább 170 gyermeke van. Feleségei közül sokan fiatalabbak a férfi idősebb gyermekeinél.

Ha én tőkeerős genetikai labortulajdonos lennék, biztosan elérném a családfőnél, hogy ő, feleségei, gyermekei és (gondolom megszámlálhatatlan unokája) adjanak genetikai vizsgálathoz DNS mintát. Különleges lehetőség lenne esetleges mutációk vizsgálatára, egyes betegségek öröklődésének vizsgálatára és más sok érdekes kérdés tisztázására.

A tanulság ebből az ügyből is azonos egy korábbi blog-bejegyzés tanulságával: elképesztő variációkat hozhat létre az élet, a genealogia pedig ezen jó és rossz csodáknak a tükörképe lehet még akkor is, ha tudjuk, hogy a tükör néha csal.

 

 

 

 

Szerző: Tiborius  2010.02.24. 14:42 Szólj hozzá!

Íme egy gondolat:

Amiről az apa hallgat, a fia beszél, és gyakran úgy találom, hogy maga a fiú az apa felfedett titka. (Friedrich Nietzsche)

Ilyen a családkutatás is gyakran. Számtalan esetben tapasztalható, hogy egy vagy több generációs hallgatás után jön egy utód, és sokmindent feltár, amit az ősei temetni akartak.

Hogy jó-e ez, azt mindig az adott eset dönti el.

Az én ásóm elég nagynak bizonyult.:-), viszont szóljon most helyettem Móricz Zsigmond:

- Ez így van Magyarországon, kicsi az ország, mindenki rokon. Valószínűnek tartom, hogyha nagyon elkezdenénk firtatni, kettőnk közt is ki lehetne sütni valamiféle rokonságot.

- Hogyne, az én nagyanyám és az ön nagyanyja két asszony volt. Itt Magyarországon ez már elég alap a rokonságra, feltéve, hogy a vélemények s az érdekek azonosak. Ez esetben a vélemények, a világfelfogás, a világszemlélet nem azonos, tehát hagyjuk ezt a rokoni és családfai vizsgálatot... Megvallom, bizonyos rokonszenvvel viseltettem főügyész úr iránt, innen volt a bizalmas hang. De ha Kardics úr nagybátyja, s Szentkálnay, a legnagyobb bűnös, sógora, akkor bizony nehéz lesz egy gyékényre kerülnünk. Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul. Az olyan növények, amelyek szeretik ezt a nedvdús talajt, buja nagy virágokat hajtanak, azok, akik nem szeretik, belefúlnak a sárba. Hát, kérem szépen, köztünk mégsem hiszem, hogy valami rokonságot ki lehetne sütni.„

(Rokonok, 1932)

Szerző: Tiborius  2010.02.11. 16:10 Szólj hozzá!

A Family Storyline honlapról megtudhatjuk, hogy az 1620-ban kikötött Mayflower 102 utasának ma 35,000,000 amerikai vérrokona él. A hír egyébként számomra pontatlan, mert szerintem a "linked by blood" kifejezés mögé bújtatja el, hogy nem tudja megmondani, hogy ez a szám mit is jelent. Három dolgot jelenthet: egy- ennyi leszármazója él a 102 utazónak; kettő-ennyi oldalági rokona él a 102 szerencsésen kikötöttnek; három - ennyi leszármazója és oldalági rokona él annak a 102 embernek, akik a Mayflower fedélzetén érkezett. Mivel az utasokról tudomásom szerint nem készült teljes lista, csak egy részük ismert, nyilvánvalóan főleg valamilyen oldalági rokonságra vonatkozik a fenti hatalmas szám. Akkor pedig szerintem nem is mond sokat a hír, mivel teljesen ellenőrizhetetlennek tűnik,hiszen nem tudhatjuk, mi alapján számoltak.

A másik érdekesnek tűnő hír szerint az antropológusok azt állapították meg, hogy gyakorlatilag mindenki a negyvenedik unokatestvére nagyjából bármilyen másik embernek, azaz a Földön bárhol élő két embernek úgy isz. 800 körül kellett már lennie legalább egy közös ősének. Ez még ugyan lehet igaz is, de miért az antropológusok állapítanak meg ilyen tényeket? A genetikusoknak sokkal több mondanivalója lehetne ebben a témában. Saját kutatásaim során végeztettem antropológiai és DNS vizsgálatokat, az előbbiek értékelése többnyire szubjektív, az utóbbi értékelése sokkal inkább objektív eredményeket hozott. (az antropológiában az ujjlenyomat vizsgálat tűnik legikább objektívnek)

A harmadik hír viszont a kutatók számára aranybányát jelenthet: 1917-1918 között az amerikai 46 év alatti katonaköteles korú férfiak 98 %-ról készült valamilyen személyes adatlap. Ez igen, gondoljuk csak meg, micsoda lehetőségek rejlenek egy ilyen adatbázisban. Emellett 1790 óta 10 évenként cenzusokat tartottak és állítólag ezek nagyrésze meg is van a levéltárakban. Aki foglalkozott már összeírásokkal, az tudja, micsoda hatalmas érték rejtőzik egy ilyen adatmennyiségben.

Végezetül megemlékeznek arról, hogy a becslések szerint az összes amerikai felének legalább egy olyan őse van, aki az Ellis Island-on keresztül vándorolt be Amerikába. Ez kicsit nagy számnak tűnik, figyelembevéve azt, hogy a mai lakosság a Wikipédia szerint 306,000,000 fő. Azonban mivel kutattam bőven Ellis Island-i bevándorlási iratokban, tapasztalataim szerint még igaz is lehet ez a hatalmas szám.

Monroe elnök 1823. december 2.-án mondta: "Amerika az amerikaiaké".....

 

 

 

Szerző: Tiborius  2010.02.10. 19:50 Szólj hozzá!

"Az ember lelkiismeretesen és gondosan tanulmányozza lovai, szarvasmarhái és kutyái jellemét és családfáját, mielőtt párosítaná őket; de amikor saját házasságáról van szó, soha, vagy csak ritkán tanúsít ilyen erőfeszítést."

Szerző: Családfakutató  2010.02.10. 18:04 Szólj hozzá!

A National Geographic hazai 2010. februári kiadásában a Mormon Egyház egy "szektájáról" lehet olvasni. A Mormon Egyházzal jómagam igen jó kapcsolatban vagyok, rengeteget köszönhetek a mikrofilmek terén nyújtott elképesztő teljesítményüknek, így jeleznem kell, hogy egyáltalán nem mondok ítéletet a leírtakról, a cikkből pusztán a számokat tartom figyelemre méltónak, mivel jól példázzák azt, hogy a genealogia milyen csodákra képes. (Ennek analógiáján pl.: így lehet az, hogy szinte minden ma élő európainak genetikai kapcsolata lehet mondjuk Dzsingisz kánnal és családjával.)

A cikket érdemes a 66 oldalon kinyitni. Itt látható egy kép, melyhez fűzött kommentár szerint Joe Jessop 88 éves egyháztagnak 5 feleségtől 46 gyermeke (feleségenként nagyjából 10 gyermek), és ezektől 239 unokája született. Egy kis időt hagyok arra, hogy elgondolják, mit jelent ez. Vagy segítek is, nézzük tovább. Ha a 239 unokának is egyenként mondjuk 10 gyermeke születik, akkor Joe Jessop úrnak úgy 2000-2500 dédunokája lesz. Ha megyünk tovább a 10-es szorzóval, akkor 20000-25000 ükunokával fog rendelekezni, persze csak matematikailag. Mindez nagyjából 100-150 év alatt történik-történhet. (nyilvánvalóan lesznek keresztházasságok és a terület sem tud eltartani ennyi embert, de a számok akkor is számok maradnak)

Kedves olvasó, ebből is láthatja, hogy mi minden fordulhat elő a genealogiában.

Vagy gondolták volna, hogy (állítólag) egy nő 69 gyermeknek adott életet? (27 terhességből 4 alkalommal négyes, 7 alkalommal hármas, 16 alkalommal normál ikreket)

Szót lehetne emelni a legfiatalabb anyával kapcsolatos rengeteg kérdés ügyében, ez a kislány 5 éves és 8 hónapos volt, amikor életképes utódot szült.

A legfiatalabb apa (állítólag) 8 éves volt.

A legidősebb apuka 93 éves és 10 hónapos volt. Szerintem ennél biztosan lehettek még idősebb apukák is.

A legidősebb anyuka ügyében problémásabb a helyzet, mivel az orvostudomány beavatkozott, a legidősebb és állítólag természetes úton gyermeket szült édesanya 70 (!) éves volt. Ikerszülése 2008-ban megrázta a világot. (Omkari Panwar a neve, ha valakit érdekel)

A sor folytatható, de mivel a messziről jött ember azt mond amit akar, befejezésül saját történetet mesélek el. Ükapám első megtalált gyermeke (előtte is lehettek még gyermekei) és utolsó gyermeke között 40 év volt a korkülönbség, természetesen nem egy anyukától származtak. (Az utolsó gyermek a dédapám volt, apja 70 anyja 46 éves volt 1891-ben, amikor született) Ükapám első ismert és utolsó ismert unokája között 59 év volt. Ükapám 1821-ben született, és még ma is él unokája.

Kedves olvasó, gondolkodj el azon, hogy ha 70 évesen nem születik még egy gyermeke ükapámnak (amit ugye nem nagyon vártak), akkor ezt a blogot ma senki nem írja meg. Ilyen a történelem, a Te történeted is.

Kutass, és meglátod, akár eljuthatsz II. Pepi fáraóig, aki 94 (!) évig uralkodott. 6 évesen került trónra, 100 évig élt. Ez azonban már egy másik történet....

Szerző: Tiborius  2010.02.10. 17:30 Szólj hozzá!

Sokan kételkedve fogadják azokat a híreket, miszerint egyes amerikai elnökök rokonságban állnának egymással. Nos, idén megjelenő könyvemben apró részletet szentelek ennek a kérdésnek is, mely egyébként nagyon is valós. 25 amerikai elnökről kimutatható, hogy egymással rokonok, egészen George Washingtontól (1789-1797) Barack Hussein Obama (2009-) jelenlegi elnökig. Hogy valami konkrétumot is mondjak, legközelebbi közös ősük Richard Fitzalan (1306-1376) és Eleanor Plantagenet (1318-1372).

Ugyancsak kimutatható a rokonság az énekesek között, pl.: Elvis Presley, Paul McCartney esetében is. Rokonság van a színészek között is, nézzük mondjuk Marilyn Monroe, és Michael Douglas párosát. Írók is rokonságban állnak egymással, vegyük példának Shakespeare és Balzac ősfáját.

Ez különösen érdekes abból a szempontból, hogy a magyar arisztokráciának is vannak olyan vonalai, melyek ezekkel a személyekkel való közös ős kimutatására alkalmasak. Magyarul tengernyien vagyunk rokonai a fentemlítetteknek itthon is.

Hogy mi ennek az üzenete? Talán az, hogy sokkal közelebbi rokonok vagyunk mi mindannyian, mint ahogyan azt feltételeznénk. Amennyiben pedig ez így van, mindannyian (bőrszíntől függetlenül) egy nagy családként megóvhatnánk a Földet a jövő generációi számára.

Egyébként pedig teljesen logikusnak tűnik a genetikusok felvetése, hogy néhány száz (de mondjuk legyen egyezer) év múlva oly mértékű lesz a keveredés a Föld lakossága között, hogy egy viszonylag egységes bőrszín és alkat kialakulása várható.

 

 

Szerző: Tiborius  2010.02.08. 18:04 Szólj hozzá!

Darwin, aki az 1859-ben megjelent A fajok eredete című munkájában vezette le, hogy az emberek közös őstől származnak, az Európában a férfiak között legelterjedtebb genetikai típusba, az úgynevezett R1b haplocsoportba tartozik.

"Az R1b haplocsoportba tartozó férfiak azoknak a cro-magnoni embereknek egyenes ági leszármazottjai, akik harmincezer évvel ezelőtt érkeztek Európába. Megjelenésük a neandervölgyi ember eltűnésének előhírnöke volt" - fogalmazott Spencer Wells, a Föld eredeti benépesülését vizsgáló genográfiai projekt igazgatója.

Ismertetése szerint DNS-mintát vettek Chris Darwintól, a nagy angol természettudós 48 éves ükunokájától, aki Sydney külvárosában él. A genetikai "időutazás" kimutatta, hogy Darwin távoli ősei 45 ezer évvel ezelőtt hagyták el Afrikát, majd ötezer évvel később, valahol Irán mai területén vagy Közép-Ázsia déli részén új ág vált ki ebből a csoportból. "A következő mutáció, amely egy új genetikai ág alapját képezte, 35 ezer évvel ezelőtt alakult ki a férfiakban, mielőtt az adott csoport nyugat felé, Európába vette volna az irányt" - magyarázta Spencer Wells.

Hozzátette, hogy az Anglia déli részén élő férfiak 70 százaléka tartozik az R1b haplocsoportba, Írország és Spanyolország némely vidékén ez az arány meghaladja a 90 százalékot.    

Chris Darwin, aki Charles Darwin fiának, a csillagász George-nak a dédunokája, 1986-ban érkezett Ausztráliába. Túravezetőként keresi kenyerét a Sydneytől délre fekvő Blue-hegység Nemzeti Parkban. Az anyai ágon öröklődő úgynevezett mitokondriális DNS tanúsága szerint egy olyan asszonyra vezetheti vissza származását, aki a Kaukázus-hegységet átszelve érkezett a Fekete-tenger környéki sztyeppékre.

"A genográfiai program rendkívül fontos, hiszen segítségével megismerhetjük az emberiség igaz történetét, azt, hogy miként vándoroltunk szerte a világban, és hogy  mindannyian egy kis csoport férfi és nő leszármazottai vagyunk, akik egykoron Afrikában éltek" - emelte ki Chris Darwin.

Forrás: http://www.privatbankar.hu/cikk/tudomany/extrem_csaladfakutatas_45_ezer_evre_visszamenoleg_34501

Szerző: Családfakutató  2010.02.08. 12:30 Szólj hozzá!

 

Idézek egy hírből : "Konfuciusz kínai filozófus (Kr. e. 551-479) igazolt leszármazottainak a száma mára elérte a kétmillió főt. Az új névsort, amelybe már bekerültek be a nemzeti kisebbségek képviselői, a nők és a külföldön élő rokonok is, csütörtökön hozták nyilvánosságra az ókori bölcselő születésének 2560. évfordulója kapcsán szülővárosában, Csüfuban.......

A kétmillió utódot tartalmazó családfa 43 ezer oldalon fért el, amelyeket 80 kötetbe fűztek." /Index, 2009.09.25./

Igen.... Megnézném azért azokat a dokumentumokat hiteles fordításban, melyek alapját képezik ennek a családfának, azonban egy dolog biztosan hasznos egy ilyen hír elolvasásával kapcsolatban: ha a laikus ad magának néhány percet és végiggondolja, hogy ha 25-30 évet vesz egy emberöltőnek (itt generáció), akkor néhány száz év alatt hány őse lehet neki is (nem beszélve a rokonairól). És amennyiben azt is tudja, hogy ahogy haladunk visszafele az időben, egyre kevesebb ember élt a földön, akkor egyrészt rájön az ősazonosságok tengernyi lehetőségére (azaz egy embernek ugyanaz az emberpár többszörösen is őse lehet) valamint arra, hogy szükségszerűen rokonai vagyunk egymásnak. Talán van ennek valami üzenete.

Felhívnám a figyelmet arra, hogy az interneten és a nyomtatott szakirodalomban rengeteg tévedés, tévelygés és hamisítás terjeng, mely nagynevű ősöket köt össze hibátlan leszármazási sorral a reménykedő leszármazókkal. Néha nagyon nehéz kiszűrni ezeket, és érdemes gyanakodni (mint egy nagyon olcsó autó esetében), hogy pl. Marcus Aurelius biztosan őse lehet-e az ott kimutatott módon az ősfa gyökerében nézelődő személynek, vagy hogy nem jelent-e gondot az, ha a gyermek korábban született édesanyjánál, netán saját apjának a nagyapja is egyben. (A különféle mitológiai alakokkal közös családfákról már nem is beszélek...)

Saját tapasztalatomból beszélek, én is megcsúsztam néhány kívánatos vonalon, és számtalanszor kellett átigazítani az ősfámat.


 


 

 

 

Szerző: Tiborius  2010.02.08. 07:07 Szólj hozzá!

Ön meddig tudja visszavezetni a családfáját?
két szülő
négy nagyszülő
nyolc dédszülő
tizenhat ükszülő
harminckét szépszülő
ezeken felül is
nagyszülőkön túl egyes déd-és ükszülőkig

Szavazás állása
Szerző: Családfakutató  2010.02.07. 21:49 Szólj hozzá!

Érdekes hír látott napvilágot:

http://index.hu/tudomany/2010/02/06/azsiai_ferfi_az_italiai_romai_kori_temetoben/

Ez több szempontbol elgondolkodtató. Egyrészt mutatja, hogy az ókorban is nagy volt a keveredés az emberek között, másrészt pedig azért lényeges, mert a mitokondriális DNS vizsgálatokat eszerint már olyan kifinomultnak tartják, hogy ilyen megállapításokat mernek belőle tenni. Magam részéről 2003-ban Oxfordban elvégeztettem a mitokondriális DNS vizsgálatot a saját mintámon, majd Németországban apám és nagyapám mintáit is megvizsgáltattam. A hét leggyakoribb csoportból három különböző csoportba sorolták a mintákat, ami meglepetés volt, mert legalább kettőnek az egyezését lehetett volna várni. A legkülönösebb az volt, hogy a Jasmin-csoportba sorolódtam, ami az ősfám alapján egyáltalán nem volt várható. Gondolom, ha megvizsgáltatom a gyermekeim mintáit (ismerve feleségem ősfáját) az nagy valószínűséggel kiadja majd a negyedik csoportot. Javaslom az érdeklődőknek a következő könyvet a mitokondriális DNS kérdésben: Brian Sykes: Éva hét lánya, 2002, Európa Könyvkiadó.

 

Szerző: Tiborius  2010.02.07. 21:23 Szólj hozzá!

Nagyon érdekes ez a blog-ötlet!

Szerző: Tiborius  2010.02.07. 20:04 Szólj hozzá!

Szerző: Családfakutató  2010.02.04. 15:26 1 komment

Ilyenkor emlékezünk elhunyt szeretteinkre, meglátogatjuk sírhelyeiket. Gyakran hallom az egyre élénkebb beszélgetést, hogy ki és hogyan rokona az elhunytnak.

A temetői látogatást követő napokban megszaporodnak az érdeklődő email-ek, hogy nyomozzam ki ezeket a családi kapcsolatokat.

Szerző: Családfakutató  2009.11.02. 15:08 Szólj hozzá!

Bizonyára emlékszik rá, hogy valamikor régebben látott a nagypapa vagy nagymama levendula illatú fiókjában régen elsárgult papírokat, melyeken cirkalmasan vagy éppen gyöngybetűkkel írt nevek, dátumok szerepeltek.
Talán Ön is lapozgatta a megörökölt Bibliát, melybe gondos kezek feljegyezték a születések, házasságok és a szomorú halálozások dátumait.
Emlékszik még arra, mikor gyerekfejjel hallgatta a történeteket olyan emberekről, akiknek csak a keresztnevét és tulajdonságát értette? Ugye ismerősek az efféle történetek, melyek úgy kezdődnek, hogy: "A sánta Pista bácsi, aki mindig leesett a lóról..." Szeretné megtudni, hogy kik voltak ezen történetek szereplői? Kik azok a családtagok, akik elsárgult fotókról tekintenek Önre?

Amennyiben ezen kérdések közül egy is felmerült már Önben, akkor itt most jó helyen jár!

Szerző: Családfakutató  2009.10.29. 14:52 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása