Tejcukor-érzékenységben szenvedtek a vadászó-gyűjtögető közösségek, amelyek négyezer évvel ezelőtt népesítették be Skandinávia déli részét - állítják svéd genetikusok. Ebből a tényből valószínűleg az következik, hogy a mostani népesség későbbi bevándorlók leszármazottja.
A laktóz (tejcukor) összetett cukor, amelyet a laktáz nevű enzim alakít át egyszerű cukrokká, glükózzá és galaktózzá, utóbbiak a bélfalon keresztül jutnak a véráramba.

Az enzim teljes vagy részleges hiánya tejcukor-érzékenységet (laktóz-intoleranciát) okoz: a laktóz nem emésztődik meg, nem szívódik fel, ozmotikus potenciálja miatt vizet szív a bélbe, és krónikus hasmenést okoz.

Az Uppsalai Egyetem és a Stockholmi Egyetem által elvégzett genetikai vizsgálatok szignifikáns különbségre derítettek fényt a vadászó-gyűjtögetők és a mai skandináv népesség között bizonyos DNS-szekvenciák vonatkozásában, amelyeket általában a tejcukor felnőttkori emészthetőségének képességével társítanak - számoltak be a BMC Evolutionary Biology című tudományos szaklapban. Az írást az EurekAlert tudományos hírportál ismertette.

A kutatók szerint a DNS-beli különbözőségeket kétféle módon lehet magyarázni. Az egyik lehetőség, hogy ezeket a különbözőségeket egy erőteljes természetes kiválasztódási folyamat eredményezte: a kőkorszakbéli vadász-gyűjtögető népesség génjei elvesztek a hatalmas előnyért cserébe, amelyet a tej emésztésének képessége jelentett Európában a történelem előtti időkben. E képesség a mezőgazdasági termelés kialakulásával párhuzamosan fejlődött ki.

A valószínűbb magyarázat azonban, hogy a mai skandináv népesség nem a kőkorszaki vadászó-gyűjtögetők, hanem későbbi bevándorlók leszármazottja.

Forrás: Inforadio.hu