Idézek egy hírből : "Konfuciusz kínai filozófus (Kr. e. 551-479) igazolt leszármazottainak a száma mára elérte a kétmillió főt. Az új névsort, amelybe már bekerültek be a nemzeti kisebbségek képviselői, a nők és a külföldön élő rokonok is, csütörtökön hozták nyilvánosságra az ókori bölcselő születésének 2560. évfordulója kapcsán szülővárosában, Csüfuban.......

A kétmillió utódot tartalmazó családfa 43 ezer oldalon fért el, amelyeket 80 kötetbe fűztek." /Index, 2009.09.25./

Igen.... Megnézném azért azokat a dokumentumokat hiteles fordításban, melyek alapját képezik ennek a családfának, azonban egy dolog biztosan hasznos egy ilyen hír elolvasásával kapcsolatban: ha a laikus ad magának néhány percet és végiggondolja, hogy ha 25-30 évet vesz egy emberöltőnek (itt generáció), akkor néhány száz év alatt hány őse lehet neki is (nem beszélve a rokonairól). És amennyiben azt is tudja, hogy ahogy haladunk visszafele az időben, egyre kevesebb ember élt a földön, akkor egyrészt rájön az ősazonosságok tengernyi lehetőségére (azaz egy embernek ugyanaz az emberpár többszörösen is őse lehet) valamint arra, hogy szükségszerűen rokonai vagyunk egymásnak. Talán van ennek valami üzenete.

Felhívnám a figyelmet arra, hogy az interneten és a nyomtatott szakirodalomban rengeteg tévedés, tévelygés és hamisítás terjeng, mely nagynevű ősöket köt össze hibátlan leszármazási sorral a reménykedő leszármazókkal. Néha nagyon nehéz kiszűrni ezeket, és érdemes gyanakodni (mint egy nagyon olcsó autó esetében), hogy pl. Marcus Aurelius biztosan őse lehet-e az ott kimutatott módon az ősfa gyökerében nézelődő személynek, vagy hogy nem jelent-e gondot az, ha a gyermek korábban született édesanyjánál, netán saját apjának a nagyapja is egyben. (A különféle mitológiai alakokkal közös családfákról már nem is beszélek...)

Saját tapasztalatomból beszélek, én is megcsúsztam néhány kívánatos vonalon, és számtalanszor kellett átigazítani az ősfámat.